Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maraton 2014.06.06-08.

Maratoni horgász verseny. 42 óra nyaralás, nekem évek óta ennyi jut, illetve jutott. Idén is mint minden évben, már nagyon vártam. Talán túlságosan is. Elérkezett a nap, péntek délután megnyitó, sorsolás, csapatomnak a 23-as jutott. Messze volt, nehéz volt a sok cucc, és rettentő meleg volt. Elfoglaltuk a helyünket, kezdtünk berendezkedni, és azon törtem a fejem, hogyan tudnánk  a legtöbbet kihozni ebből a helyből. Negyed hat körül megszédültem. Éreztem valami nagyon nem jó. Aztán jöttek a fájdalmak, segítségért kiáltottam, egyik csapat társam rohant. Orvos kell, de inkább mentő, nagyon rosszul vagyok. Kerített egy szervezőt, hívták a mentőt, Bontották a tóparti útra fel állított sátrakat. Hamar megérkezett a mentő, vérnyomásmérés, EKG. Infarktus. Hatóra volt, megszólalt a duda, ami verseny kezdetét jelzi, mikor a mentő elindult velem. Azt hittem a szívem megszakad, de talán meg is tette. Egyetlen percre sem gondoltam arra, hogy ez akár az utolsó utam is lehet, egyre csak a peca járt a fejembe. Féltíz volt mikor kitoltak  a műtőből. A fiuk most pattintják a világító patronokat a kapásjelzőkbe. Túlvannak az első mérlegelésen, vajon ketten hogyan fognak boldogulni?

Szombat hajnalban nagyon nyűgösen ébredtem. Nem akarok itt lenni, nekem most máshol kell lennem. Miért most, miért az évnek pont ebben a 42 órájában? Szombaton délkörül érkezett a családom, de ide? Kórházba? Nekik most a partra kéne hozni az ebédet, mint minden évben………………………. Életem leghosszabb hétvégéje volt, fekve, mozdulatlanul, ahelyett, hogy görbülne a spicc, tolnám a merítőt. Hétfőn délelőtt felkelhettem, elhagyhattam az intenzív kőkemény ágyát. Kedden haza jöhettem, és itthon kezdett tudatosulni bennem, mi is történt velem. Illetve mi történhetett volna. Elvett tőlem valamit a sors. Elvett 42 óra önfeledt szórakozást. De milyen csekély ár ez ahhoz képest, hogy a családommal lehetek, és hogy jó pár éven keresztül megélhessem azt a 42 órát. Legalább is ebben bízok.

 

A csapat fotó. Itt még minden rendben volt.

 

 

vagolap01.jpg